Hát nem így van?
Amikor az ember éhes, akkor feszült és ideges, nem tud másra sem gondolni, csak az evésre, meg hasolókra. Sokszor indokolatlanul csúnyán bánunk a körülöttünk levőkkel, mert igazából magunkat nem bírjuk elviselni. Szét feszít a kettősség. Egyrész ki kéne tartani, másrészt viszont már annyira a végén akarunk lenni ennek a nyomorúságos fogyókúrának. Fínomabbnál-fínomabb falatokkal kényeztetni, jutalmazni magunkat.
hmm. Bizony. Ez ám a jó elfoglaltság! :o)
Nem fordíthatnánk meg a dolgokat?
Kényeztessük magunkat most fínomabbnál-fínomabb falatokkal és hagyjuk a fenébe a görcsölést.
Ja, hogy fogyni is kéne közben!? No lássuk, mit is tegyünk!
Roppant egyszerű!
Ahhoz, h minél tovább érezzük a fínom ízeket, egyáltalán nem kell sokat ennünk, hiszen a szánkban ízlelünk és nem a gyomrunkban. Tehát, csak lasssítsuk le magunkat gyök kettőre, (úgy értem olyan nagyon amennyire csak lehetséges) és vessük bele magunkat az élvezetekbe!
Tégy a szádba, az ajkaidhoz közel, a nyelved hegyéhez egy kicsi falatot és engedd, h az érzékeid szétszedjék, majd újrakomponálják a mennyei mannát. Fedezd fel benne a fűszereket, az ízrészleteket, a harmóniákat, bármit, amit csak akarsz, mint a lecsó című animációs filmben....
Imádom, ahogy megalkották, mikor a kis ínyenc patkány ízleli az ételeket. Igazán látványos és szemléletes :o)
Persze ne felejtsük pár korty vízzel elválasztani a különböző falatokat, úgy az igazi az élmény.
Nos, amíg így ízlelgetünk, élvezzük az ízeket és átadjuk magunkat az itt és most örömének, annyira jól szórakozuk, h a falást is teljesen elfelejtjük és a feszült has helyett az elégedettség tölti majd el testünket és lelkünket.... :o)